Versek
MEGLÁTTALAK
Tűzbe gyúlt szívem parazsa.
Lelkem kertjének sóhaja száll.
Tied e bezárult világ.
Megláttalak, s elfeledtem mindent,
mit eddig egyedül éltem át,
hogy bennem volt a keserű halál.
Zordon idők szomorú fái közt
ballagott tompa életem.
Elfogyva béke s értelem.
De amint mosolyod nézett rám,
széttörte a lakatot lelkemen,
s tűzbe gyújtotta szívemet.
Férjemhez
Valld már be, tisztelt férjuram,
Min nyüglődsz oly bolondul,
Hisz fogatod csak bajra van,
Kereke meg se mozdul!
A befogott hitvány csacsit
Biztathatod hiába:
Ganéba süpped el kocsid
Kerékagyig! De hátha
A puszta vad, nemes lovát
fognád be, hogy segéljen
S rándítsa fogatod tovább?
Nem holnap: még ma férjem!
Mikor kocsink sárban ragadt,
Ez vált be gyorssegélynek;
Hát verd püffedt szamarad,
Míg nem néznek hülyének!
Ó, döfd szivembe fegyvered,
Hadd érjen itt a vég!
Én völgybe többé nem megyek:
Tiéd legyek, tiéd!
ÁLOM
Lepke szárnyain viszi a szél
messze, mintha vissza sose térne.
Olyan csendes, olyan lágy
zenével, mintha reszketne, félne.
Tűz lánggal lobogva szállna,
a végtelen könnyű csillagán.
S elsuhanna szerte a világban
ha nem fájna szívében a magány.
Jer te most, te drága lélek,
álmodj, repülj énvelem.
Lepkeszárnyon, halk zenével
álmodjon a képzelet.
NÉZZ AZ ÉGRE
Álmodnék talán,
hogy rámköszönt a nyár.
Forró szerelem
ölel kedvesen.
Szívzenét zenél,
hallgatja a szél.
Sóhaja messze száll,
lelkében a magány.
Nézz az égre fel,
sok csillag útra kel.
A kis Göncöl szekér,
mely mihozzánk elér.
Felülhetünk ma rá.
Miénk most hét határ.
Elringat csendesen
karodban kedvesem.
|
A TENGER |
|
KÍSÉRTÉS
Úgy tetszett, még a nap is hízeleg: |
Ó BÁR KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK...
Ó, Magyarország, szép világ! LIBERTY "Szabadság" leng árbocáról, Aranybetus szó : "Szabadság"! Orrcimpáim megremegnek, Gond leszek sok távírásznak : Tiszta vízben, zavarosban, Könnyű csókot-áldva lengjen,
Tudom én, élsz gyötro láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli
hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmu férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
Hajót építek - de szépet!
Szebbet nem láttok, míg éltek,
Sehol a nagy tengeren;
S ily szót hord az orr, a bátor;
Szabadság száguld velem.
Büszkén verdes, vad vihart áld,
Száll a karcsú árbocon;
Hullámok ily szót, rebegnek:
Szabadság! Nem álmodom.
Ünnepre hiába várhat
Az udvar-börtön, az unt!
Sirály jó zsákmányra bukkan;
Hurrá! Szívből vágtatunk !
S csak úgy az ujjam hegyéről
Küldök néktek, kedvtelésből,
Drágák, kik gyötörtetek,
S legjobb, ha feledtek engem;
Várnak szabad tengerek!
